HTML

Kelet és délkelet Ázsia Vietnámból

Friss topikok

Lee Kuan Yew, Szingapúr első miniszterelnökének (1959-1990) véleménye Kína jövőjéről.

2013.02.18. 15:10 Láma291

Az elkövetkező évtizedben Kína továbbra is háromszor olyan gyorsan fog növekedni, mint az USA, hogy átvegye tőle a vezető szerepet? Akar Kína a világ első számú hatalmává lenni Ázsiában és az egész világon? Remélhető, hogy Kína egyszer a nyugat tiszteletbeli tagjává fejlődik, mint ahogy ez japánnal történt?

A legbiztosabb válasz ezekre a kérdésekre az, hogy senki sem tudja. Ugyanakkor a térségbeli, s távoli országok vezetői, befektetői és polgárai is téteket helyeznek Kína jövőjére, erejére. Ezt teszik az USA stratégiai elemzői is, amikor rábeszélték Barack Obama elnököt a vissza Ázsiába stratégia meghirdetésére.

Ha a jelenkor legjiválóbb Kína szakértőjének a véleményét szeretnénk megtudni, akkor érdemes az USA legendás diplomatájára, Henry Kissinger-re hallgatnunk, aki Lee Kuan Yew véleményének a meghallgatását javasolja.

ly_quang_dieu.jpg

Lee 1959-től 1990-ig Szingapúr miniszterelnöke volt. Ő az, aki nem csak létrehozta a modern Szingapúrt, hanem ügyesen egyensúlyozva megtartotta a városállamot Kína és az USA barátjának. 

A kínai vezetők, Teng Hsziao Ping-től Hszi Csin Ping-ig bezárólag, az amerikai vezetők Richard Nixon-tól, barack Obama-ig bezárólag, mind nagyra értékelték Lee Kuan Yew, mint olyannak a véleményét, aki kiválóan ismeri és kezeli a gyakorlatban a kelet-nyugati politikai és gazdasági folyamatokat, kapcsolatokat. 

A Foreign Policy február 16-i cikkében Lee Kuan Yew a feltett három kérdésre úgy válaszolt, hogy igen, igen és nem.

- Igen, mert Kína az elkövetkező évtizedben, de inkább évtizedekben sokkal gyorsabban fog fejlődni mint az USA, valamint a többi nyugati állam.

- Igen, a kínai vezetők törekszenek arra, hogy Kínát a Ázsia és a világ első számú hatalmává tegyék.

- Nem, mert Kína nem a második világháború után kialakult Pax Amerika-ban meglévő USA pozíciójára vágyik. Másképpen fogalmazva "Kína úgy akar a világ vezető hatalmává lenni, hogy azt a világot Kína határozza meg és nem a nyugati világ tiszteletbeli tagjaként veszi át a vezető szerepet." - mondta Lee még 2009-ben.

Lee úr szerint a kínaiak nem sietnek átvenni az USA szerepét. Vannak kínaiak, akik azt remélik, hogy Kína évszázada lesz a huszonegyedik század, és vannak kínaiak, akik szerint ebben az évszázadban Kína osztozik a világ vezető szerepében az USA-val.

Szerinte Kína a rendelkezésére álló hatalmas emberi erőforrások kihasználásával törekszik arra, hogy a világ többi része fölé fejlődjön gazdaságilag, technológiailag.

Katonailag Kína mindaddig nem fog szembeszállni az USA-val, amíg nem szerzi meg az egyértelmű fölényt a gazdaságban, a technológiában és általában a tudományok területén is. A kínaiak meggyőződése, hogy ha békésen, lépésről lépésre szerzik meg a fölényt az egyes területeken, akkor nem veszíthetnek. A kínai vezetés ki fog tartani tengi türelem és kivárás filozófiája mellett a belátható jövőben.

Az ex szingapúri miniszterelnök hajlik arra, hogy a világ Kína által vezetett világ felé halad. Amennyiben igaza van, a Foreign Policy szerint mind az USA-nak, mind pedig Kínának hatalmas kihívásokkal kell szembenéznie. A világ történelmére visszatekintve az 1500-as évektől összesen 15 ilyen nagyhatalmi korszak-váltás volt és ebből 11 történt háború útján. 

A cikk eredeti linkje.

Szólj hozzá!

Jelentős kínai csapatmozgások, csaknem háborúra készülnek?

2013.02.13. 15:10 Láma291

Az NTD televíziós csatorna szerint Fujian tartományban nagyarányú katonai mozgás volt tapasztalható az elmúlt napokban. Ez találgatások tömegét indította el, miszerint vajon háborúra készül Kína?



7-df598.jpg


Február 3 és 6 között a fujiani lakosok sok katonai jármű mozgására figyeltek fel és fényképeztek le, majd osztottak meg a világhálón.

2-df598.jpg

Ezek a csapat mozgások akkor történnek, amikor jelentősen megnőtt a feszültség Kína és japán között a Senkaku szigetek kapcsán.

6-df598.jpg

A nemzetközi közösség komolyan aggódik a két ország között esetleg kitörő fegyveres konfliktus lehetősége miatt. A két ország hadihajói és repülőgépei többször igyekeztek a másikat kiszorítani a térségből a közelmúltban.

5-df598.jpg

A Japán Védelmi Minisztérium február 5-én közleményben közölte, hogy a kínai haditengerészet egyik hajója tűzvezető-radarral célba vett egy japán hajót a japán tengeren, ami Tokió szerint rendkívül súlyos cselekedett volt kínai részről.

1-df598.jpg

Február 7-én, a kínai Huánqiú Shí című lap olyan cikket jelentett meg, amely egy lehetséges katonai konfliktusról szólt Kína és Japán között. Ugyanez a lap annak a véleménynek adott hangot, hogy a Senkaku szigetek válsága sokak szerint nem oldható meg békésen.

4-df598.jpg

Kína és japán között akkor éleződött ki a feszültség, amikor tavaly szeptemberben a japán kormány úgy döntött, hogy államosít 3-at az 5 sziget közül, a Senkaku sziget csoportban. Ekkor tömegesen törtek ki japán ellenes tüntetések Kínában, majd rendszeres járőrözésbe kezdtek a kínai hajók a szigetcsoport vizein, amire japán azzal reagált, hogy szintén megerősítette a sziget csoport térségében a tengeri és légi járőreit.

Az eredeti vietnámi cikk linkje.

Szólj hozzá!

Óriási olaj és gázlelőhelyek a Keleti tengerben (Dél-kínai tenger)

2013.02.13. 14:17 Láma291

(Dân Trí) - Az USA Energia Információs Hivatala (US. Energy Information Administration - EIA.) szerint a Keleti tenger olaj és gáz tartalékai messze meghaladják a korábbi becsléseket és valószínüleg nagyobbak mint egész Európa együttes tartaléka.

Az EIA szerint a keleti tenger kitermelhető olaj tartaléka 11 milliárd hordót és a gáz tartalék 190.000 m3-t tesz ki.

Ez az érték messze meghaladja a korábbi becsléseket és meghaladja Európa még ki nem termelt tartalékait. Ezenbelül a vietnámi Trường Sa (Spratley) szigetek környezetében fellelhető olaj mennyiségét 0.8-5,4 milliárd hordóra becsülik.

Ugyanez a hivatal véli úgy, hogy ez az óriási olaj és gáztartalék az oka a Kína és a négy ASEAN ország, Brunei, Fülöpszigetek, Malájzia valamint Vietnám közötti tengeri területi konfliktusnak.

A közelmúltban Peking folyamatosan törvénytelen akciókat hajtott végre annak a céljának az elérésére, hogy egyoldalúan a kilenc szakaszos (Másképpen marhanyelv) vonal mentén határozza meg saját tengeri határait. Megalapította az általa ellenőrzött szigeten Sansha városát, önálló közgazgatási státust adva a szigetcsoportnak, valamint rendszerint tart tengerészeti gyakorlatot a térségben és sűrűn konfliktust provokál a tengerészeti rendészete a térség más államainak a hajóival.

Aki akarja, itt elolvashatja az eredeti vietnámit.

Szólj hozzá!

„FURCSA” ESEMÉNYEK A MÓNG CÁI (Kína-Vietnám) HATÁRÁTKELŐNÉL.

2012.08.25. 12:50 Láma291

A Dél-kínai tenger (Vietnámi elnevezés: Keleti tenger) körüli feszültség - úgy tűnik - átterjedőben van a szárazföldre.

Những động thái “lạ” tại cửa khẩu biên giới Móng Cái

A kínával rendszeresen kereskedő vietnámi kereskedők számláit, amit a Guǎngxī tartománybeli Dōngxìng város bankfiókjaiban nyitottak zárolták a hatóságok.

Azoktól a vietnámi vendégmunkásoktól, akik készpénzzel akartak hazautazni, elkobozták a vámosok a náluk lévő pénzt.

2012-től kezdve, a Móng Cái-i határátkelőhely (Quảng Ninh tartomány) működésében szokatlan változások történtek, aminek következtében jelentősen visszaesett a határátkelő forgalma. Ennek elsődleges oka az, hogy a kínai oldalon jelentősen szigorítottak az ellenőrzésen. Még a mélyhűtött áruk, nyersanyagok is nehezen jutnak át a határon.

Mint a legnagyobb határátkelő észak-vietnámban, Móng Cái-ban több, mint 400 vállalkozás foglalkozik a kínai-vietnámi határ menti kereskedelemmel. A napi több, mint 400 konténernyi áru, 1600 hajó rakománnyi áru (A Ka Long folyón) megy át a határon, ameinek az összesített értéke 2005-2011 között 23.866 millió usa dollár és eddig folyamatosan növekedett.

2012-ben viszont visszaesett a forgalom. A 2012-es év első 7 hónapjának a forgalma csak 2.607.641 usa dollár volt, ami az előző év azonos időszakának csak 78,9%-a.

Az augusztusi adatok még nem kerültek összesítésre, de érzékelhetően csökkent az áruforgalom az előző havihoz képest. A lecsökkent vietnámi export nem csak a jellemzően mezőgazdasági, erdészeti, aquakultúrás termékekből áll, mint például a kaucsuk, a maniókaliszt, vagy a dohányáruk..., hanem a Kína által eddig szinte korlátlan mennyiségben vásárolt kőszén is a visszaesés áldozatává lett. Megszűnt a kínai kereslet mind a külkereskedelmi forgalomban, mind pedig a határ menti kiskereskedelmi forgalomban.

A Móng Cái-i vámhivatal tájékoztatása szerint jelenleg, 2012 augusztus 12-én a vietnámi oldalon 3.860 konténer rekedt, amelyek közül 1.314 a hűtőkonténer, amelyeket árammal kell ellátni a bennük lévő áruk minőségének a megőrzése érdekében.

Nguyễn văn Tính úr, a 15. folyam kilométernél lévő vízi átkelő állomás vezetője elmondása szerint korábban is előfordult áru torlódás a határon, de általában pár nap alatt rendeződött a helyzet. Most azonban hónapok óta szinte megállt a forgalom. Senki sem tudja megmondani, hogy a határon rekedt áru mikor, vagy egyáltalán átmegy e valamikor. A vámhivataloknak külön problémát jelent, hogy a kínai oldalon a Kínából Vietnámba bérmunkára áthozott árukat sem engedik vissza.

Ami pedig még a fentieknél is aggasztóbb az, hogy azon vietnámi vállalkozások számláit, amelyek kínai kereskedelemre specializálódtak és ezért számlát nyitottak Dongxing-ban, a kínai hatóságok zárolták 2012 júliusában. A kínában dolgozó vietnámi vendégmunkásoknak pedig megtiltották a jövedelmük haautalását, vagy készpénzben történő hazavitelét. Akinél készpénzt találnak határátlépéskor, elkobozzák a kínai vámosok.

Nem hivatalos kínai tájékoztatás szerint biztonsági okokból a kínai pártkongresszus felkészülési idejére megszigorítják a határellenőrzést és ennek keretében első szakaszban 2012. augusztus 31.-ig felfüggesztik az áruforgalom vámkezelését, de arról nem szólt a tájékoztatás, hogy ezt követően lesz e második, harmadik szakasz...

A helyzet megoldására a Kereskedelmi Minisztérium, a Quảng Ninh Tartományi Kereskedelmi Hivatal külön értekezletet tartott a probléma megoldására, de ténylegesen semmilyen megoldást nem találtak az árutorlódás problémájára.

Szólj hozzá!

KÍNAI HADSEREG: NEHEZEN LEPLEZHETŐ ÉS TÜRELMETLEN VÁGYAK

2012.07.16. 23:35 Láma291

Miközben folyamatosan erősödött a kínai gazdaság és a hadsereg, Kína kormányai a Teng Hsziao Ping által követett csendes visszahúzódás politikáját folytatva várt a színrelépésre megfelelő alkalomra.

Ismételten lefordítottam egy cikket a Dan Trí című vietnámi on-line újságból. Ez is Kínáról szól vietnámi szemszögből tekintve.

Miközben folyamatosan erősödött a kínai gazdaság és a hadsereg, Kína kormányai a Teng Hsziao Ping által követett csendes visszahúzódás politikáját folytatva várt a színrelépésre megfelelő alkalomra.

 Harminc évvel Teng reformjai után, a kínai haderő már túl nagy potenciálra tett szert ahhoz, hogy a csendes visszahúzódás politikáját követve elkerülje a világ figyelmét, miközben a vezetésének az ambíciói sem teszik már lehetővé e politika érvényben tartását.

 Kína határozott fellépése a természeti kincsekben gazdagnak tekintett Dél-kínai tengeren (Vietnámiak szerint: keleti tenger) a vitatott tengeri határok ügyében a dél-kelet ázsiai országokkal szemben, s ezen belül különösen a Fülöpszigetekkel kialakult konfliktus a Scarborough zátonynál.

 „Ez egy olyan jelenség, aminek nyoma sem volt 20 évvel ezelőtt.” mondja Ross Babbage katonai elemző, aki megalapította Canberrai Kokoda alapot – ez egy védelmi, biztonsági elemző intézet – s aki szerint „Ma Kína egészen másfajta játékos képét mutatja és a biztonsági elemzők kénytelenek feltenni a kérdést: ha ma ilyenek, akkor milyenek lesznek 20 év múlva?”.

 A térségbeli biztonsági szakértők szerint a kínai haderő szédületes fejlődése erősen nyugtalanítja a közeli országokat, hiszen azt látják, hogy e közben Peking egyre inkább szembe megy a tengi tanítással.

 A kínai befolyás növekedésével szemben, az Egyesült Államok egyre többet foglalkozik az egyensúly fenntartásával az ázsiai – csendes óceáni térségben és ezért növeli az itteni katonai jelenlétét, miközben egyre kimerültebbnek mutatkozik Afganisztánban és Irakban, valamint nagyon erős, a katonai költségvetés csökkentésére irányuló nyomás nehezedik a Pentagonra.

 A térség országai, ideértve azokat, akiknek ellenséges, vagy csak távolságtartó kapcsolatuk volt az USA-val, most erősen kapaszkodnak a „forgó tengely” nevű” washingtoni politikába. „ A dél-kínai tengeri feszültség miatt mostanában szinte mindegyik dél-kelet ázsiai ország támogatja az USA térségbeni egyensúlyra törekvő politikáját.”, mondta Lí Ming Cường helyettes professzor, a szingapúri Nanyang Technológiai Egyetem kínai biztonságpolitikai szakértője. „És nagyon valószínű, hogy ez a tendencia folytatódik a következő években.”

 A shangri-la-i konferencián Leon Panetta, amerikai védelmi miniszter részletesen ismertette az Obama adminisztráció ázsiai-csendes óceaáni politikáját. E politika egy egy részét már nyilvánosságra hozták januárban. Panetta szerint az USA tengeri erőinek 60%-át fogja átcsoportosítani az ázsiai-csendes óceáni térségbe, ami 50%-al növeli meg az amerikai hadi tengerészeti jelenlétet. Itt fog állomásozni 6 repülőgép hordozó, valamint a rombolók, cirkálók, tengeralattjárók többsége.

 Az egyensúly helyreállítása

„Az amerikai hadsereg azon van, hogy stabil, fenntartható katonai egyensúlyt alakítson ki a világ e fontos térségében.” Mondta Panetta úr a szingapúri Shangri-la hotelben, az ázsiai-csendes óceáni és a nyugati országok katonai vezetőinek biztonsági konferenciáján.

 Kína olyan kisebb tengeri szomszédai, mint a Fülöpszigetek, hirtelen sürgető feladattá vált a Washingtonnal kiépítendő biztonsági együttműködés.

 Az immár kát hónapja tartó kínai-fülöpszigeti konfliktus a Scarborough zátony körül még mindig nem körvonalazódik semmilyen megoldás. Mind a két fél rendészeti- és halászhajókkal vesz részt a Fülöpszigetek partjaitól 220 km-re zajló huzavonában.  A közelmúltban találkozott Benigno Aquino fülöpszigeteki elnök Barack Obama amerikai elnökkel a Fehérházban, ahol a katonai és gazdasági együttműködés kibővítéséről tárgyaltak. A találkozó után Obama Elnök azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a nemzetközi szabályok figyelembevételével kell megoldani a Dél-kínai tengeri határ vitákat.

 A feszültség közepete jelentette be a kínai sajtó, valamint katonai weblapok, hogy vízre bocsátották a 056 típus jelű lopakodó képességekkel ellátott rakétás korvettet a shanghai Hudong hajógyárban, ahol további három ilyen hajó van építés alatt.

 A tengerészeti szakértők ismertetése szerint ez az 1.700 tonnás korvett 76 mm-es gépágyúval, 4 db. fölt-föld (SSM) YJ-83 SSM típusú rakéta indítóval, egy db. FL-1000 légvédelmi rakéta indítóval, valamint tenegralattjárók elleni harcra használható torpedókkal van felszerelve. A fedélzetén ki van alakítva helikopter leszállóhely is. Ideális méret és képességű hajó a Dél-kínai tengeren történő tevékenységre, amely jó eséllyel legyőzheti a térségben található ellenfeleit.

056_tau_ho_ve_tren_tap_chi_ModernShips.jpg

056_tau_ho_ve_thu_2_ha_thuy_tai_Nha_may_dong_tau_Hoang_Pho_Quang_Chau_TQ14.jpg

Az 56-os hajó osztály

 Az 56-os hajó osztály megjelenése is példa arra, hogy Kína katonai fejlesztései a térségbeni abszolút tengeri fölényre törekszik.

 Miközben jelenleg a kínai haderő fejlesztés láthatóan az alacsony intenzitású konfliktusok kezelésére alkalmas hajók irányában történik, addig az is nyilvánvaló, hogy gőzerővel folyik Peking azon erőfeszítése, hogy létrehozzon olyan fegyverzetet, mint a nagyhatótávolságú tengeri célpontok elleni rakéták, harci repülőgépek, megerősített lopakodó képességű tengeralattjárók és a virtuális hadszíntér eszközei, amelyek nyilvánvalóan a térségben lévő amerikai erők ellensúlya kíván lenni hosszútávon.

 „Kína katonai beruházásai nyilvánvalóan azt céllozzák, hogy gyengítsék az USA jelenlétét a csendes Óceán nyugati partvidékén és közepén.”, mondta Babbage, egy ausztrál katonai szakértő, aki szerint „Ez egy alapvető kihívás az USA számára Ázsiában.”

 Panetta és az USA más tisztségviselői rendszerint cáfolják, hogy amerika stratégiája Kína ellenes. Ugyanakkor a kínai kommentátorok egyértelműen Kína ellenesnek minősítik az amerikai jelenlét fokozását.

 A Kínai Stratégiai Kutató Csoport – egy a kínai kormánynak dolgozó elemző szervezett – azt írta egy jelentésében, hogy reagálva az amerikai hadsereg újbóli megjelenésére Dél-kelet Ázsiában,  Pekingnek figyelmeztetnie kell az USA-t, hogy tartózkodjon a Dél-kínai tengeri konfliktudokba történő beavatkozásoktól.

 Összefoglaló program

A fenti kínai elemző csoport egy országos médiában megjelent kommentárjában mondta egy nyugalmazott kínai tábornok, hogy az amerikai stratégia egy „összefoglaló program”, amely válasz  Kína felemelkedésére, benne az amerikai hadsereg válassza a kínai hadsereg fejlődésére.

 A kommentátor – aki egyben a kínai kormány tanácsadója – a kínai kormányzat „héjái” közül való, aki rendszerint határozottabb fellépést követel Pekingtől a tengeri érdekeinek védelmében. A héják befolyása előreláthatóvá teszi, hogy Peking elszánt lesz a Dél-kínai tengeri érdekeinek védelmében, de valószínüleg nem fog katonai erőszakot alkalmazni mert „Peking tisztában van azzal, hogy bármilyen részvételével kitörő katonai konfliktus súlyosan károsítaná Kína nemzetközi tekintélyét és megrontaná a kapcsolatát a konfliktusban nem résztvevő ázsiai-, csendes-óceáni országokkal.

 Ugyanakkor az elemzők egységesek abban, hogy bármilyen félreértés, hibás lépés olyan szikrát gyújthat, ami katonai konfliktushoz vezet.

 Az amerikai védelmi miniszter, miután részt vett a térség biztonsági konferenciáján, ellátogatott Vietnámba, majd Indiába, nem tutkolva azt a célját, hogy erősítse a két országgal a biztonsági együttműködést. Útja során elmondta, hogy az USA meg akarja erősíteni katonai jelenlétét és együttműködését a Csendes óceán nyugati partjának országaival, a kelet-ázsiai országokkal, dél-ázsiai országokkal egészen Indiáig bezárólag, s ebben az együttműködésben Indiának oszlopos szerepe van.

 Az események alakulása nyilvánvalóan aggodalmat kelt pekingben, amikor azt kell látniuk, hogy szinte egységesen támogatják az amerikai jelenlétet, köztük olyan országok is, amelyek nagyon is ki vannak szolgáltatva a kínával folytatott kereskedelemnek.

 Stephen Smith, ausztrál védelmi miniszter pekingi látogatása során, a Kínai Nemzetközi Stratégiai Kutató Intézetben elmondott beszédében azt mondta, „Az USA katonai jelenléte Ázsiában a békét, stabilitást és a felemelkedést szolgálja a második világháború befejezését követő időkben.” Ausztrália ezért üdvözli, hogy az USA nem csak fenntartja katonai jelenlétét, hanem erősít is rajta.

 Smith úr kijelentette, hogy tavaly az ausztrál-kínai kereskedelmi forgalom elérte a 120 milliárd dollárt, de ezt Canberra nem tekinti akadálynak abban, hogy erősítse az USA-val történő katonai együttműködést, aminek a részeként 2.500 amerikai katona fog állomásozni Darwin-ben.

 Ha úgy tekintünk a Scarborought zátonynál kialakult patt helyzetre, mint a jövőbeni hasonló nézeteltérések kezelésének a mintájára, akkor Peking is megérti, hogy a térség vele vitában nem álló országai is hasonlóan gondolkodnak és forrópontként fognak tekinteni a Dél-kínai tenger vitás kérdéseire, ami akadályozza Kína és a vele területi vitában lévő országok kapcsolatainak a fejlődését.

2 komment

Címkék: tenger Kína Vietnám Dél-kínai

Ázsia biztonsági egyensúlya.

2012.06.29. 17:52 Láma291

Ezt a cikket a Dantrí c. vietnámi on-line lapról fordítottam. Szerzője: Châu Giang

A történelem ritkán jelzi előre a fontos korszakait, s ha a változás korszaka rendszer szintű, akkor ez a szabály méginkább igaz.

Vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy az USA által meghatározott kelet ázsiában uralkodó rend nem tartható fent hosszútávon az egyre erőteljesebb kínai kihívás, valamint az USA és Japán relatív elgyengülésének folyamata miatt.

Egyetlen diplomáciai hiba az USA részéről, amikor saját kedve szerint igyekszik befolyásolni ezt a folyamatot, vagy egyetlen hiba Kína részéről, miközben saját pozíciói erősítve igyekszik élni az új lehetőségeivel az amerikai és a japán érdekek figyelembevételében súlyos veszélyt jelenthet a felemelkedő ázsia korszakára nézve, visszalökve Kelet-Ázsiát a véres megosztottság korába, aminek globális hatása nehezen mérhető fel.

A világ gazdasági és katonai centruma áthelyeződőben van az Atlanti óceán térségéből a Csendes óceán térségébe, amely térség még soha nem volt ilyen befolyással a világ történéseit, rendjét illetően. Világunkban még nem fordult elő az, hogy a legelső három gazdasági hatalma, az USA, Kína és Japán egyetlen tágabb értelemben vett térségben helyezkedjen el, a Csendes óceán két partján. Önmagában ez a tény sokakat arra indít, hogy a jelenlegi világrend gyors összeomlását jósolja.

A csendes óceáni térség rendjét közel hét évtizeden át az USA dominálta, amely hatalom a pozícióját a japánok felett aratott második világháborús győzelmével vívta ki és egyeduralkodvá vált a SZU szétesésével. A hidegháború éveiben, az amerikai dominancia fényét nagy mértékben homályosította el a SZU vélt és valós katonai ereje. Majd eljött az aranykor, amikor az egy pólusú világban nem maradt olyan hatalom, vagy szövetség, aki bármilyen mértékben képes lett volna megkérdőjelezni az USA által uralt rendet e térségben.

Visszatekintve elmondhatjuk, hogy George W. Bush első elnöksége idején volt a Pax Americana kiteljesedésének a korszaka, amelyet lassú lecsúszás követett, miközben az USA a mintegy tíz éven át háborúzott a világ különböző pontjain, majd szembe kellett néznie a 2008-as világgazdasági válsággal is. Az Obama adminisztráció ebbe a térségbe helyezi katona- és külpolitikájának súlypontját és e térségre vonatkoztatva nem érvényesül az USA katonai költségvetésének csökkentése, jól kifejezi, hogy  amrike egészen másképpen kezeli a térséget, mint korábban.

Japán, az ország, amely évtizedeken át megbízható „anyahajója” volt az USA kelet-ázsiai szövetségi rendszerének, s amelynek csodájára járt a világ immár húsz éve küszködik saját gazdasági, politikai betegségeivel, s ma már a régi rend hanyatlásának egyik, szinte meghatározó okává lett.

A Fukushimai nukleáris katasztrofát okozó szörnyűséges cunami, szinte jelképesen mutatta be 2011-ben a japán rendszer kopását, s politikájának befelé fordulásának mérföldkövévé vált. Ez az ország elveszítette önbizalmát, s számtalan megoldatlan belső probléma szorongatja. A japán vezetés válsága komoly nehézséget okoz amerikának a stratégiai szövetségi viszony erősítésében, s kételyeket okoz a felkelő nap országának felemelkedését illetően. Ez a bizonytalanság jól kifejeződik abban, hogy a két ország nem képes megegyezésre jutni az Okinawa szigetén lévő fontos amerikai tengerészeti bázist illetően. 

Annak ellenére, hogy el kellett viselnie, hogy 2011-ben Kína megelőzte és a harmadik helyre szorította vissza, japán még a világ egyik legnagyobb gazdasága, amely azonban már húsz éve nem képes növekedni. Mindeközben japán lakossága öregszik, népessége csökken, ami előre vetíti, hogy kelet-ázsiában további pozíciókat fog veszíteni. 

Természetesen Kína felemelkedése az elsődleges oka annak, hogy a térségben végetért az USA egyedüli dominanciája. 1,4 milliárd fős népességével, a kínaiak többen vannak mint a maradék kelet-ázsiai népek és az USA népessége összesen. Kína Ázsia meghatározó hatalma volt ezer éven át és ismét erre a pozícióra törekszik és ez nem tűnik ábrándnak mert a modern Kína rendelkezik azokkal a stratégiai adottságokkal, amelyek segítségével megvalósíthatja ezt a törekvését. 

Kína népessége, gazdasága nemzetközi összehasonlításban nagyobb arányt képvisel a világban, mint amilyet a második világháború előtt Németország, vagy Japán képviselt, illetve a Szovjetunió képviselt a hidegháború idején. Az USA akkoriban legyőzte ellenfeleit, azonban a mostani kínai kihívás méreteiben és bonyolultságában is nagyobb az USA és a többi kelet-ázsiai ország számára. Ma még nem látszik, hogy a modern kínai vezetés a revansizmus politikáját követi, vagy felelős részvényesekként viselkedik. Az a legvalószínűbb, hogy Kína politikájában mind a két viselkedési mód meg fog jelenni és mindaddig be fogják tartani a nemzetközi normákat, amíg nem látják veszélyben saját alapvetőnek tartott érdekeiket. 

Kína felemelkedését régóta prognosztizálják az érintettek – az USA politikai elemzói már 1990-es években figyelmeztettek erre – és bekövetkezését megggyorsította a közelmúlt két eseménye, amelyek közül az egyik gazdasági, a másik geopolitikai. 

A 2008-ban kezdődő globális pénzügyi válság általánossá tette Kínában azt a nézetet, hogy az USA hanyatlóban van, amely hanyatlás a túlzott költekezés következménye. Ez a nézet nyilván túlzott, de kétségtelen, hogy az USA számára nem kellemes állapot, hogy fő konkurense 1.000 milliárd dollárnyi értékben hitelezője is egyben és e konkurens népességének jelentős része „kolduló óriásként” tekint rá. 

Kína vezető politikusai az USA gazdasági nehézségeiben látnak alkalmat geopolitikai pozícióik USA rovására történő megerősítésére, elsősorban a Csendes óceán kelet-ázsiai térségében. Ez jól kifejeződik abban a merev eltökéltségben, amivel Kína védi álláspontját a Kelet-kínai és Dél-kínai tenger szigeteinek, s velük vízi felségterületeinek hovatartozását illetően. 

A többi ázsiai országgal, mint például Japánnal és Indiával való kapcsolatában Kína egyre sűrűbben enged meg magának kioktató hangnemet, ami joggal vált ki ázsiai szomszédai körében aggodalmat, miszerint Kína egyenrangú partneri viszonyra törekvése, ezzel kapcsolatos ígéretei csak addig maradnak érvényben, amíg nem kerül Kína döntő fölénybe velük szemben gazdasági és katonai értelemben. A közelmúltban kína keleti tengeri érdekeit alapvető érdekeknek nevezte és Phenjan minden provokációja ellenére nyilvánvalóvá tette, hogy megvédi az észak-koreai rendszert. 

Az USA-ban nyilvánvalóan az a kínai stratégiai cél okozza a legnagyobb aggodalmakat, miszerint a lehető legtávolabbra kényszerítsék az amerikai haditengerészetet a kínai partoktól. Ugyanakkor Kína a saját partvédelmi erőit távoli akciókra képes flottákká fejleszti, amelyek képesek a Csendes óceán középső, illetve nyugati részein, vagy az Indiai óceánnál is akciókat végrehajtani.

Kína stratégiai viselkedése olyan, mintha a Monroe doktrínát akarná megvalósítani és ehhez alakítja ki az erőit. Kína nézőpontjából ez egy teljesen logikus stratégia, hiszen ha a felemelkedő amerika meg tudott valósítani egy Monroe doktrínát a 19-ik században, akkor a felemelkedő Kína a 21-ik században miért ne akarna hasonló doktrínát megvalósítani a csendes óceán nyugati részén? Kína ebbéli elszántsága azonban nem csak a térség jelenlegi stratégiai egyensúlyát borítja fel és okoz feszültséget nem csak az USA-val, hanem Japánnal is. 

A kínai – japán visszony hagyományosan tele van feszültségekkel. Egyik ország sem tud túllépni a történelmi sérelmein és ez akadályozza a két nép egymáshoz való közeledését annak ellenére, hogy kereskedelmük robbanásszerűen fejlődik és gazdaságuk is egyre nagyobb mértékben függ egymástól. 

Az érintett országok közötti feszültség menetrend szerint erősödik és enyhül, magukban hordozva annak a veszélyét, hogy valamelyik fél hibázik és a következmények kezelhetetlenekké válnak. Jó példa erre a 2010 szeptember 10-én keletkezett válság a japánok által Senkaku-nak, a kínaik által Diàoyútái-nak nevezett sziget körzetében, amikor kínai halászok ütköztek meg a japán partiőrséggel egy kergetőzés során. Az incidens a hidegháború utáni idők mélypontjára lökte a japán-kínai kapcsolatokat és mélységére jellemző, hogy az üggyel kapcsolatosan végzett felmérésben a japánok 87%-a, a kínaiak 79%-a tekintette megbízhatatlannak a másik országot és ezenbelül a japánok 79%-a tekint Kínára, mint katonai fenyegetésre. 

Persze, valószínűleg téves az a nézet, hogy Kína katonai szembenállásra törekszik Japánnal és az USA-val, vagy az, hogy az USA helyébe akarnak lépni, mint a térség legbefolyásosabb állama. Valójában Kína magatartása csak azt mutatja meg, hogy egy új nagyhatalom felemelkedése szükségszerűen borítja fel a kialakult statusquot és jelent kihívást az aktuálisan meghatározó szerepben lévő nagyhatalom számára. 

Richard Rosecrance profeszor (USA, Harvard egyetem) és Jia Qinggua profeszor (Kína, Pekibgi egyetem) tanulmánya szerint a történelem 500 évében hat esetben a felemelkedő hatalom kihívása az aktuális hatalmi viszonyokkal szemben a hét esetből súlyos konfliktushoz vezetett. Mind annyian tudjuk, hogy a gazdasági összefonódás, kölcsönös függőség nem jelent védelmet a háborús konfliktusokkal szemben. Jó példa erre Nagy Britania és Németország egy évszázaddal ezelőtti esete, amikor a nagyon jelentős gazdasági összefonódásaik sem akadályozták meg köztük a háborús konfliktus kialakulását 1914-ben. Ezért nagy hiba lenne azt hinni, hogy Kína és az USA viszonyában a gazdasági függőség jelenti a védelmet a háborús konfliktus kialakulására.

4 komment

Címkék: Kína Vietnám Kelet-kínai tenger Dél-kínai tenger

süti beállítások módosítása